Élhetőbb-e, mint Budapest? Tényleg nem csak turistaként tetszett? Jaj, ott élni biztosan egész más!

És még spanyolul sem tudok! Hát, nem. (Csak szerelmet vallani.) De ettől még azt érzem, nyelvet tanulni bármikor lehet, és Barcelona tényleg tetszett. Nem csak turistaként.

Sőt, ami azt illeti, alig-alig turistáskodtam, hiszen elég kevés tipikus látnivalónál jártam... Az ok, amiért pont oda mentünk nyaralni, egyszerű. A párom odalátogatott konferenciára, én meg vele tartottam, mert ez garantált egy ötcsillagos szállást, ahol medence mellől dolgozhattam a napom egy részében, pálmafák árnyékai alatt, és a legszuperebb másnaposság elleni reggelit szállították a számig: frissen facsart narancslé, parázsburgonya, tükörtojás, sült kolbász, gyümölcsök menő joghurttal, és persze sok-sok kávé!

Giccsesen meg képeslaposan hangzik, és átélni sem volt másmilyen.

Nagyon tetszett Barcelonában, és laknék is ott miatta: a sok-sok zöld

Itthon minden csupa beton, térkő meg fa-maradvány, nos, ott ez elképzelhetetlen. Rengeteg zöld területet találni a városban, mindenhol figyelnek rá, hogy legyen fa, ami árnyékot ad. Arról nem is beszélve, hogy eldob az ember egy követ, és eltalál egy parkot. Mármint, igazit. Nem ilyen mindennel felturbózott, félig lebetonozott "élményközpontokat", hanem olyat, ahol van egy kis vadregényesség, ahol le lehet ülni egy padra gondolkodni, olvasni, átérezni a hely szellemét... Csöndben, mindenféle körítés nélkül, csak a zöldben, a pálmás, mediterrán zöldben ülve. Nekem nagyon bejött ez a kultúra!

Simán áttenném oda a székelyem emiatt: ételek

Bár tengerből érkező dolgokat nem eszem, mert fulladok tőlük, azért én is bőven találtam magamnak ennivalót a spanyoloknál. Egyrészt, a sült Padrón-paprika lényegében mindent vitt, másrészt, ott volt az a sok-sok egyéb tapas. Kis adagok, amit kézzel lehet enni, nem ciki hozzányúlni az ételhez, és közben csusszan a sangria vagy a kézműves sör: imádom. Amit pedig még jobban, az az, hogy ők lazán beücsörögnek egy szimpla hétköznap estén is eszegetni-iszogatni, nem kell hozzá semmilyen különleges alkalom. Az idősek beülnek reggelizni vasárnap, templom előtt, után, helyett, majszolják a vaníliás töltésű papucsokat, leveles tésztákat, fánkszerűségeket, miközben beszélnek vagy hallgatnak - ez változó. És azok a nasik... Pirított magvak, aszalványok mindenfelé, isteni, déli, napérlelte gyümölcsök, ízes mediterrán sajtok... Egészen más dimenzió.

Mámorba kerülök, ha erre gondolok Barcelonával kapcsolatban: a stílus, ó, a stílus!

Természetes(nek ható), lágy esésű anyagok, ingruhák, tunikák, bő fazonú nadrágok, és kortalanul csinos nők: ez jellemezte számomra a várost. Nagyon otthon éreztem magam köztük, mintha csak odaszülettem volna! Pont ilyen a stílusom. A másik meg... Nos, simán van olyan, hogy "nyanyika" stílus, ott nem. És ott igazából - emiatt - fel sem merült bennem az emberek kora, míg itthon marón vág belém a felismerés olykor. És igen, ők is jönnek-mennek, járnak-kelnek éjjel is, ők is nevetve sangriáznak meg tapasoznak, vagy még jobbat mondok: minden további nélkül ülnek be egyedül is, hogy élvezzenek egy pohár bort meg pár falat sonkát és sajtot. (Bármit teszek, úgyis az ételhez jutok vissza.) Mindezt roppant stílusosan teszik persze a lágyan leomló ruháikban, szélfútta hajukkal, sminkelt arcukkal.

Rajongás fog el, mikor Barcelonáról beugrik: gyorsvasút, amiről itthon nem is álmodhatunk

No, még mielőtt a gyorsvasútról írnék, ott van az a csodás jellemzője Barcelona főpályaudvarának, hogy inkább egy reptérhez hasonlít. Messzemenően hangulatosabb, mint például a balkáni-nyomortanyai hatásokat keltő Keleti. Aztán van egy elővételi jegyvásárlásra szolgáló pénztársor, illetve egy célzottan "a következő vonatod" névre hallagató pénztársor is. Utóbbi esetén odamész, bemondod a helyszínt, és tényleg a következő vonatra kapsz jegyet, nincs válogatás. Mi így keveredtünk rá a gyorsvasútra, mivel az indult következőként Gironába. 38 perc alatt tettünk meg egy olyan utat, ami itthon 2-2,5 óra lenne. A nemzetközi gyorsvasútra feljutás egyébként is izgalmas: pontosan olyan, mint mielőtt repülőre száll az ember. Becsekkolás, biztonsági ellenőrzés, és hatalmas, kényelmes bőrülések... Mondjuk, kell is, hiszen nemzetközi járat, ami Párizzsal köti össze Barcelonát.

Miért nem Barcelonába születtem, teszem fel a kérdést, mikor eszembe jut: ott sokáig van világos...

Nem tudom, most hogy állunk, de nyár közepén fél 11 után bukott alá teljesen a Nap. Nekem, aki menekülök a sötét elől, hosszú nappalokat és rövid éjszakákat élek, ez maga volt a mámor. A fény, a fény mindent jelent.

Egyébként, a határozott véleményem a megvilágosodásról, ha már Spanyolország:
“El Camino, zarándokút, persze. Adj egy koktélt, és majd a medenceparton jól megvilágosodom.”

Még több hasonló tartalomért kövesd a blogot!

A szöveg a saját szemszögem szerint íródott, másnak nyilván más tapasztalatai lehetnek a várossal, nem vagyunk egyformák.

A fényképek sajátok, felhasználásuk egyéb felületeken engedélyköteles.